Még induláskor nem tűnt fel semmi, első cél az ikea volt, ahol - mire elértem a méteráru részt- olyan bezártsági érzésem lett, nehézlégzéssel társulva, hogy vettem 1, azaz egy méter erősebb vásznat natúr színben a vasalódeszkámra (leamortizáltam a sok vetex-vasalással...). És ennyi....
Iszonyatos embertömeg (gondolom az esős vasárnap rásegített erre) a kasszánál...alig vártam, hogy kiérjünk.
Ezután - míg Vikire vártunk (velünk jött haza a kirándulásról) - bementünk az egyik vasútállomás melletti bevásárlóközpontba. Na itt beigazolódott, hogy nem vagyok egy "plazacica". Nem csigázott fel a sok "sale" tábla, és % jel....a Varrógépcentrum boltjában vettem pár darab beüthető gombot (Viki mellényére), és pánikszerűen távoztunk.
Inkább a belvárosban sétáltunk a szemerkélő esőben.
Nagyon remélem, hogy ez csak egy rossz napom volt, és nem valami "fóbia" kezdete!
Biztos vagyok benne, hogy nem fóbia kezdete! :o) Szerintem egyszerűen csak nem volt "kedved" emberek között lenni. Ez velem is sokszor előfordul... Mi ilyenkor vesszük az irányt az erdő felé a családdal :o))
VálaszTörlésKívánom,hogy ilyen többet sose legyen-ha mégis,segít,ha megpróbálod pánik nélkül kivárni,míg elmúlik.Ilyen rosszullétnél az ember visszatartja a lélekzetét.Lassú,egyenletes légzéssel sokkal hamarabb elmúlik.Nem lehet,hogy csak éhes voltál és a lezuhant vércukorszint ijesztett így rád ?
VálaszTörlésRemélem, hogy tényleg nem jön többet!
VálaszTörlésÉhes nem voltam, mert reggeliztünk, igaz kávét kicsit erősebbet ittam, lehet, hogy az "kevert" meg egy kicsit.
Én is kívánom, hogy ez csak egy "rossz nap krónikája" legyen!
VálaszTörlés