Készülődés....

Apránként készülünk a karácsonyra. Néhány családtag kap olyan meglepit is, amit mi készítettünk (sajnos nem mindenki értékeli, már tapasztaltam....).

Az egyik ajándék: igazi vaníliás cukor a sütni szerető mamáknak és barátnak.

Vettem csatos üveget az IKEA-ban, beleöntöttem finomított kristálycukrot, amibe beletettem 1 rúd vaníliát! Akár össze is lehetne őrölni, de már így is fantasztikusan illatozik:o))

Nem saját ötlet ( Jamie Oliver-nél láttam először, aztán Nigellánál is), de szerintem egyszerű, és remélem igazán örömet fogok vele szerezni.

Meglepetés!

A napokban jutott eszembe, hogy idestova 1 éve indítottam útjára a netes naplómat. Pontosabban december 5-én.
Az eltelt időben nagyon sok kedves ismeretlen ismerősöm lett közöttetek. Csodaszép alkotásokra, kézimunkákra találtam. Rengeteget lehet tanulni mindnyájatoktól, jobbnál jobb ötleteket kaphatunk egymástól.


Számomra nagyon nagy öröm, hogy ebben a rohanó, egymást eltaposó világban vannak még ilyen emberkék, akiknek fontos az alkotás, a kreatívitás és persze a család. Ugyanis én azt gondolom, hogy mi mindnyájan értéket közvetítünk, adunk a családunknak és a gyermekeinknek. (igaz, néha úgy érezhetjük, hogy az időt tőlük vesszük el, de talán a példa is fontos, amit mutatunk)

Ezért arra gondoltam, hogy azok között a kedves hozzászólók között, akik erre a postra reagálnak, december 5-én egy kis meglepetés ajándékot sorsolok ki. (sorsolási bizottságról és a közjegyzőről én fogok gondoskodni:o)))

Szóval kommentre fel!
A határidő: 2008. december 05. 12 óra

Zöld blézer

Végre elkészültem a zöld szoknyához illő blézerrel is. Tegnap este szabtam ki az anyagot, és már ma délben kész is voltam vele.

Hétvégén jönnek érte, de nem nagyon szeretem kicentizni az időt. :o))

Egy bevált blézerszabásminta alapján készült (ha jól emlékszem, akkor a 2005-ös nyári Easy Burda modellje), roppant egyszerű, és már annyi ilyen fazont varrtam, hogy nem csoda, ha gyorsan készül.

Szombat

2008. november 22. szombat délután 1/2 4 :

Mini táskák

Megrendelésre készült 30 db iciri-piciri szatyor.

11 x 16 cm az egész. Egyik bölcsőde kérte, ebben kapnak Mikulás ajándékot a kismanók.

Újra varrok

Kicsit még fáj a nyakam, próbálok pihenni, de azért óvatosan már muszáj volt varrnom.

Befejeztem a volt főnököm szürke cirmos szövetből készült nadrágkosztümjét, és a zöld cirmosból a szoknyát. A zöldhöz még a kabátot (blézert) ki kell szabnom.

Vikinek kellett varrni egy ruhát a fellépésükre. Egy sima fazonú "ünneplős"ruha kellett, persze ez csak a fellépésre jó, mert 12 évesen ilyet már nem vesznek fel..... na, de az a lényeg, hogy elkészültem vele tegnap este. Ma lesz a ruhapróbájuk....úgyhogy fotó a ruháról majd csak később lesz.:o)

A blézer burda 2005/12/108-as modell. A nadrág burda 2007/02/129, a szoknya szintén burda 2008/11/117-es modell.

Íme a fotók. (nem túl jók, mert nagyon be van borulva, vakuval meg nem lett az igazi....)

Fáj...

Mármint a nyakam és a vállam. De nagyon....Ezt nevezeik égő fájdalomnak azt hiszem.....
Egész héten varrtam, csak varrtam és tegnapra kidőltem.


Egy ismerősnek fejeztem be egy kosztümöt, aztán gyorsan mégegyet kért, de az is legyen készen szerdára (mármint tegnap előttre!), kész lett. Közben kiszabtam két kötényruhát és összeállítottam első próbára.


Azután anyunak készül egy fekete bélelt blézer, már csak bélelni kell, közben pedig a volt főnöknőmnek két kosztüm és egy nadrág. A nadrág teljesen kész, a szoknyás kosztümből a szoknya készen van, csak gombozni kell, a nadrágos kosztüm pedig utolsó próba előtt áll. Tegnap akartam kiszabni a szoknyához a blézert, de nem tudtam.


Most csak nyöszörgök.... és türelmetlen vagyok.....varrni akarok!!!!!

Gyermekkori emlékek

Újra játék!:o)

Katafolt pécézett ki erre az emlékezős játékra




Részletek:
1. tedd ki a képet a blogodba és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet
2. Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.
3. Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kiváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.

Hirtelen annyi minden eszembe jutott a gyerekkoromból, hogy nem is tudok választani.

Kb. 4 éves lehettem, mikor egy éjszaka (nagymamáméknál aludtunk mindannyian, a mi házunkat felújították akkor azt hiszem) sírva ébresztettem anyukámat, hogy nekem ki kell mennem pisilni, de nem enged az ágy! Este titokban rágógumival aludtam el.... a hátközépig érő, hullámos hajamat teljesen rövidre le kellett vágni, úgy beleragadt, belegubancolódott a rágó.
Ezt persze én megbosszultam, mikor anyu kiment a szobából, levágtam a babám haját.:o)
Azóta sem szeretem a rágót és mindig rettegtem mikor a lányom (szintén hosszú, hullámos haj) rágózni akart.

Családi házban nőttünk fel (két tesóm van), sok hasonló korú gyerek volt a környéken, szóval nagyon sokat játszottunk együtt. Bicikliztünk, a lányokkal babáztunk, bunkert építettünk, fára másztunk (hááát, szóval fel igen, na de lejönni......), anyuék a hátsó udvaron egy kamrából kialakítottak nekünk egy "szobát", ott volt a "házidiszkó". Télen szánkózás, csúszkálás a befagyott holtágon, hógolyócsaták. Esténként úgy kellett beimádkozni bennünket az udvarról, utcáról.
Nem volt számítógép, MSN, SMS, telefon (nemám mobil...) de így volt szép és jó!

Szóval a jelöltjeim:


Naomi
Amaranta
Mamis
Kdatta
Judit
MissScotty
Colette
Pamina

Képek Arcinak

A kimono és a sort, valamint a hosszúnadrág. Selyemszatén mindegyik.