Délelőtt elindultunk a tavaszi 22-23 fokból Szentendrére. Ott a hőség fogadott, hazafelé viszont szinte percről percre hűlt az idő, jött a szél, a felhők, na és persze a felhőszakadás....11 fok volt itthon....
Nem autópályán mentünk (elvégre kirándulás:)), Lábatlan környékén azt hittem félre kell állnunk, amíg kicsit alább hagy az eső, mert a leggyorsabb ablaktörlő sem vitte már a vizet....félelmetes volt!
Szentendrén viszont jól éreztük magunkat, igaz a gyerekek már kinőttek a "játszóházasdiból" , de a belváros felfedezése élvezetes volt számukra is. Mondjuk nem lett volna baj, ha kicsit hűvösebb van:)))
És a nap egyik legjobb történése: találkoztam Kdattával és kedves párjával, Csabával. Nagyon-nagyon barátságosak és kedvesek mindketten, Kata portékái pedig "élőben" is tündériek!
Viki igazán boldog, mert vásárolhatott magának (vagyis én neki:) egy neszeszert.
Örülök. hogy találkozhattunk!:)
Úgy látszik ez a hétvége a "viharos találkozásoké" volt! :o))
VálaszTörlésJaj, igen:) Épp az előbb olvastalak Benneteket! Nagyon jó lehetett Nektek is:))
VálaszTörlésÉs igazán bátor vagy, ebben a viharban vezetni...