Szombaton délelőtt hazafelé már majdnem a házunk előtt ...a tűsarok és a nadrághajtóka találkozott...a térdem a földdel, a nadrágom a kukával randizott.
Én pedig egész hétvégén lábat jegelve, sebet kötözve töltöttem. Varrni sem tudtam, pedig kellene...
Megfogadtam, hogy soha többé nem varrok hajtókás nadrágot (úgyis tudom, hogy fogok, mert tetszik:).
Nagyon sajnállak és JOBBULÁST kívánok!
VálaszTörlésAzért a varrógép pedálját még tudod nyomni? (Mert akkor talán mégsem olyan nagy a baj :-))))
Ajjjaj! Jobbulást kívánok Neked!
VálaszTörlésJahajj,ez nem lehet valami kellemes ! Gyógyulj meg mielőbb !
VálaszTörlésJobbulást kívánok!
VálaszTörlésPénteken nekem is kiment a bokám, jó ronda még mindig, de nem fáj szerencsére.
Ajaj.... jegeld, meg amit csak kell. A hajtókás nadrág olyan elegáns....
VálaszTörlésZaza, szerintem is elegáns, és ezért nem is mondok le róla, tudom. De a múltkor egy olyan megoldást láttam, hogy az egész hajtóka le van varrva a nadrág szárához, nem csak a két oldalvarráson van rögzítve, úgyhogy van megoldás:))
VálaszTörlés